Mit tehetünk ha olyas valamitől kapunk idegrohamot ami ellen nem tudunk tenni? Váááá teljes letargiába tudnak dönteni az efféle dolgok. Legalábbis engem, de nem hiszem, hogy egyedül lennék ezzel. Néha utálom azt, hogy olyan rohadt érzékeny lelkű vagyok. Ahelyett, hogy csak legyintenék az ehhez hasonló baromságokra de neeem én halálra idegesítem magam rajta. Mondogatom, hogy nyugi, ne is gondolj rá, semmi értelme stb stb és el is hiszem, hogy nem agyalok rajta, majd egy fél óra múlva azon kapom magam, hogy már úgy kivagyok borulva, hogy ki tudnék nyírni valakit, mert a tudat alattim mégis csak ezt pörgeti és pörgeti folyamatosan. Márpedig bizonyított tény, hogy a gondolatainkat igenis irányítani tudjuk az agyukkal. Igen ám, de mi van akkor, hogy ha a szívünk diktálja ezeket a rossz érzéseket? Akkor tehetetlenek vagyunk? A szívünk mozgató rugója nem az agyunk. Vagy mégis? Ha elégszer győzzük meg magunkat arról, hogy nem szabad azt éreznünk amit érzünk akkor az agyunk tud segíteni ezen is? Az most teljesen mindegy, hogy milyen témában vergődünk. Miért van az, hogy néha olyan kurva nehéz saját lényünket megnyugtatni és elfogadni bizonyos történéseket és tényeket? Vagy miért van szükségünk mindig valakire aki megnyugtat ilyen esetekben? És miért pont akkor nincs ott senki, aki mondana nekünk egy-két jó szót ami átfordítja a fejünket a fény felé? Hát mert ha így lenne, túl egyszerű lenne az élet! Ám a lényeg, hogy igen is képesek vagyunk változtatni az általunk megváltozhatatlannak hitt eseményeken. Ez természetesen az ésszerű határokon belül értendő. És igen is mindig van valaki, aki segít ilyen helyzetben, akár egy mosollyal, akár egy érintéssel, akár egy levéllel, egy apró szóval. Csak néha annyira el vagyunk foglalva a saját gondjainkkal, hogy ezeket észre sem vesszük. Inkább ezen agyaljunk és ne az idegbajt tápláljuk. Látjátok? Már le is higgadtam. :D Egyszerű ez!!!! :)