Eljött az én időszakom! Imádom az őszt! Teljesen ellentétesen működöm mint általában mások, én nem tavasszal virágzom, hanem ilyenkor. Csodás része ez az életnek. Mindig friss a levegő, teljesen kitisztul a fejem, állok a szélben egy hatalmas fa alatt, becsukom a szemem és hull az arcomra a hihetetlen színekben pompázó falevelek hada. A legpáratlanabb az amikor ez a köd jelenségével párosul. Az valami elképesztő hatással van rám. Szinte egyedül én vagyok az utcán. Mindenki elvonul az otthonába kivéve engem. A táj olyan elvont, gyönyörű és egyben hátborzongató is picit. A hold bevilágítja az egész várost. Mély levegőket veszek, lassan haladok lépésről lépésre, néha elmosolyodom, amit ha látnak mások őrültnek hisznek. És igen, talán kicsit az is vagyok. Csak jó dolgok jutnak az eszembe. Bizsereg a testem a felszabadult hormonoktól. Mintha legalább egy vérátömlesztésen mentem volna keresztül. Megújulok. Az egész testem és a lelkem. A levegő egy helyben áll, a tó felett hömpölyög a köd furcsa fényben. Mintha csak én egyedül lennék a világban. Felemelő érzések járnak át. Majd haza indulok. Alig várom ezt újra... :)